2012. február 19., vasárnap

Távol, mégis oly közel

Az indulás még messze van. Két hónap. Tény, lesz mivel elütnöm az időt. Hirtelen minden egyszerre akar történni. Mielőtt mindez elkezdődött megfogadtam, hagyom, hadd vigyen a víz, semmi erőlködés. És íme meg lett a gyümölcse.
Január elején jelentkeztem egy állásra amit Amerikába hirdettek. Angol önéletrajz, magyar motivációs levél. Elküldtem. Húsz kerek nap után válaszoltak, küldtek egy időpontot személyes interjúra. Magyar prezentáció, angol nyelvű személyes interjú. Ez sikerült. Ezután angol nyelvű videóinterjú a kinti HR-essel. Újabb két hét és az eredmény: Gratulálunk, a 17 fős magyar csapat tagja vagy. Szuper!
Azthiszem nem kell mondanom hogy a kedvem remek, a hír nagyszerű, a családom büszke és én is nagyon örülök.
Időközben, mivel nagyok voltak a holtidők, amikor várni kellett és nem lehetett tudni mi lesz a végeredmény, az idő pedig telt, aláírtam egy müncheni munkára is a szerződésem, így mielőtt még elrepülnék túl az Óperencián eltöltök két hónapot a bajoroknál egy kis munkával.
Azután pedig fél évet az óceán szomszédságában. Kőkemény munkával, és remélhetőleg kalandos szabadidővel. Tervem van egy csomó, meglátogatandó ismerős, megnézendő városok, új ismeretségek. Nem ez lesz az első találkozásom az a szomszédos kontinenssel, és akkor úgy egyeztünk meg, találkozunk mi még! Állok elébe!
Csak győzzem kivárni!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...