2012. augusztus 29., szerda

Blogtragédia


draga olvasoim. gyors es gagyi helyzetjelentessel szolgalhatok. sajnos bedoglott a laptopomm igy egyelore nemigen tudok bejegyzesekkel szolgalni most a szervizeket jarom de ostobai egy nepseg ez, es nem tudnak nagyon mit csinalni.ugyhogy drukkoljon mindenki.  ezt is a telefonomrol szenvedtem meg.

2012. augusztus 12., vasárnap

Jóó sztori!

Hát meghalni nincs erőm, eme hét kicsit zúzós volt. Holnap jövök egy szuper bejegyzéssel!

2012. augusztus 5., vasárnap

Szombaton az óceánnál

Pontosan ma negyed éve érkeztem meg NewYorkba. Egy szombati nap volt és úton voltam már jópár órája. Mikor a szutykos kis metrón, éjszaka, megláttam Manhattant az valami leírhatatlan volt. Az idő kiscsit ködös volt, olyan esőre álló, nem volt sem igazán meleg, de hideg sem. Pont jó volt. Mikor leszálltam a metróról és feljöttem a két bőröndömmel, ott találtam magam a mindenség közepén, a világ fővárosának fő szegletében. Egy számomra teljesen ismeretlen helyen.
Hihetetlen módom úgy közlekedtem, akárcsak egy tősgyökeres nyújorki. Hipphopp megtaláltam a szállást, telefonom sem volt, senkit sehogyan nem tudtam értesíteni, vagy kérdezni, ha kellett volna. Kölcsönkértem a recepciós telefonját, felcipeltem a cuccom a harmadikra/lépcsőn/ az alvófülkébe és 10 percen belül magyar társaságban voltam. Úgy róttam az utcákat, mintha ismerném őket, úgy érkeztem meg, mintha minden nap találkoznánk, ott. Pikk-pakk egy kocsmában találtam magunkat és ment a zene, ment a meccs a tv-ben, udvaroltak a feketék. Hulla fáradt voltam. Jóformán semmit nem aludtam két napja. Az előző estét még Bécsben töltöttem, ott búcsúbuliztam, aztán nem sokkal később már NewYorkban mulattam. Még én kísérgettem Biankát a metróhoz, előtte pizzáztunk egyet, olyan természetes volt az egész. Szépen visszasétáltam hajnalok hajnalán a szállásomra, ami egy jó húsz perces séta volt, egyedül, ott a dzsungelben. Olyan volt mint a filmekben. Balra nézek csókolózó pár egy kapualjban, előre nézek felszálló gőz a csatornafedél alól, aztán jobb oldalon lelassít egy fehér oldtimer és a raszta feka leszólít hogy nincs-e kedvem inni egyet, baby!. Kedvesen elutasítom, és sétálok tovább.
Kemény két órát talán ha aludtam, ruhástul, felvettem a motyómat, levittem a harmadikról és nekiindultam a TimesSquare-nek. Látnom kellett. Nem hagyhattam ott ezt a várost e nélkül. Nem voltam összesen 12 órát benn a városban, de felért egy egész hétvégével. Nagy hatással volt rám. Eztán folytattam az utazást. A negyedik napon értem végre célba, az ötödiken meg már dolgoztam is. Nem titok, hiszen első bejegyzéseimben is ezt emeltem ki, én ide azért jöttem hogy lássak. Mindenki más céllal jön, én ezzel. Van aki kocsira gyűjt majd otthonra, van aki adósságot akar visszafizetni, van aki csak Amerikában akar lenni... Én be szeretném járni a bejárhatót. Az idő és pénz véges, a megnéznivalók nem. Mint oly sokszor hangoztattam, főleg az elején, venni akartam egy kocsit. Meg is tettem volna akkor, de két bibi adódott, egyrészt hiányzott egy papírom hogy jogsit meg személyit igényelhessek, mivel ezek nélkül nincs kocsi. Ez azóta már megvan, csak ugye volt egy kis balesetke is és őszintén mondom elment akkor a kedvem az itteni vezetéstől. Mára már jól vagyok, vagyis sokkal jobban. Nem múlt el teljesen ez a riadtság. De mivel telt az idő és minden átértékelődött, kocsi ugyebár nincs, de helyette megyek "nyaralni". Két hétre.
Igazából az egészben, tehát mindebben, az a lényeg, hogy mindezt én valósítottam meg. Furcsa, de magam sem hiszem el. Naponta teszem fel a magamban a kérdést; valóban, valóban én csináltam? És igen. Csak szokatlan hogy az embernek saját maga által nyílnak meg lehetőségei. Lehet rám mondani hogy szerencsés vagyok, de ez nem szerencse kérdése.
Igen vannak szituációk amik jól jönnek össze, mint például a wilmingtoni tüzijáték időzítése, vagy a július 4-ei tüzijáték késése, és ezáltal mi is láthattunk, mert mi is elkéstünk. Ugyancsak szerencse hogy úgy kaptam váratlanul szabadnapot, hogy felmehettem Phillybe. Szerencse kérdése az is hogy kiönt az óceán egy bulihelyen, és te ott vagy és látod, benne állsz. De a dolgok alappillére nem volt szerencse kérdése.
Munkát kerestem, mint bármelyik másik ember, aki munkanélküli, és célja hogy dolgozzon. Tudatosan néztem külföldi munkákat, mert tudatosan akartam lelépni. Tudatosan küldtem el az önéletrajzomat, mind a müncheni, mind az amerikai munkára. Elmentem állásinterjúra, ahol megfeleltem. Volt skype-os angol nyelvű interjú, ahol szintén kiválasztottak. A németeknél meg telefonon zajlott. Akárhogy is vesszük, tudok két nyelvet. A müncheni munkám eredménye hogy itt lehetek. Összeszedtem rá a kis pénzikét, tényleg keményen dolgoztam meg érte.
Az hogy itt pedig valóra váljanak az utazásaim szintén nem a szerencse, hanem munkám kérdése. Abból fogok utazni, abból fogom magam jólérezni, amit magam gyűjtögetek és magam dolgozok meg rá. Tudom, nem egyedi dolog hogy valaki dolgozik, dolgozó ember, az sem hogy a munkája kemény. Csak nem mindegy mi aza eredménye. Én magam tettem érte hogy megengedhessem magamnak, hogy a munkám eredmény ne egy hitel visszafizetésére vagy létfenntartásra menjen. Szomorú hogy ehhez el kell hagyjam az otthonom, a szeretteim, de ebbe most ne menjünk bele. Újabban elzárkózom a magyar politikától, a magyar hírektől. Semelyik országé nem érdekel. A fontos dolgokról úgyis értesülök. A lényeg az, hogy bárki megteheti azt amit én, csak meg kell találja a módját.
Azthiszem érdemes ezt elolvasni;
http://5percesek.blogspot.com/2012/02/te-rendelkezel-az-eleteddel-vagy-az.html

Nem szoktam kitérni sokat a munkámra, így olyan szinte mintha nem is létezne, mintha könnyű eset volna. Pedig nem ám. Változóak a napok, nagyon változóak. Van hogy nagyon jól elvagyok, még akkor is ha nagy a forgalom. Aztán van hogy könnyebb nap van és életkedvem nem sok. Láblógatás nemigen van. Délután 1-3ig néha kevesebben vannak, olyankor még talán enni is lehet. A délelőttök mostanában úgy néznek ki, hogy akad olyan, hogy 100 méteres kocsisor áll a drive thru-ban és ilyenkor általában az üzletben is az ajtón kívül áll a sor a lábain. Rengeteg ember, rengeteg rendelés, rengeteg pénz fordul meg az ember kezében ha kasszázik, szóval oda kell figyelni. El sem tudom képzelni hogy otthon ilyen valahol is lenne. Talán ha megnyílik egy új pláza vagy elektronikai bolt, és akciókat hirdet. Álltam már sorban eleget... talán még max a Nyugati téri postán láttam ilyen sorokat. :) München mondjuk már ringbe szállhat.
Negyed év. Életemben ennyi időt nem töltöttem távol otthonról, pláne ennyire távol. Ebben a három hónapban annyi minden történt, hogy tulajdonképpen felér már most többel is. Annyira változnak a napok, minden nap más miatt más. Olyan különböző időszakaim voltak, hogy már most sem hiszem el. Annyi minden történt velem. Lelkileg, testileg, eseményileg. A minap például lementem úszni és lehorzsoltam úgy a kézfejem a víz alatt, hogy egy konkrét lyuk lett rajta. Még májusban szétégettem ugyanezt a kézfejem olajjal, hát annak is megvan a nyoma. Lelki téren, akartam már azonnal hazamenni, maradni egy életre, aztán hazamenni de visszajönni. Utaztam már egy csomót, voltam nagyon jókat bulizni vagy csak egyedül "meditálni".

A szerencsére visszatérve itt vagy egy részlet egy drágajóbarát amerika-sorstárs blogjából, egy Miami-Bahamák utazás után;
"Aki pedig azt mondja hogy szerencsés vagyok, azzal sajnos nem tudok egyetérteni. Sosem értettem milyen apropóból mondja; nem vagyok szerencsés és a másik két leányzó akikkel mentem, ők sem azok. Nem lottón nyertük a pénzt az útra és nem is ingyen adták ezt az egészet, csak úgy...Gyűjtögettünk rá és néha vannak rossz napjaink is, de közösen szerveztünk meg minden a legapróbb részletekig, majd megvalósítottuk. Mindenkinek ennyi lenne ám, tényleg csak merni kell nagyot álmodni. Szerencsés majd akkor leszek, ha holnap például felhív valaki, hogy nyertem egy hetes nyaralást Hawaiira, csomagoljak és holnap utazom hehe...na az szerencse lenne!"

Ma beálltak új körülmények, amiket még kicsit emésztgetnem kell. Egyelőre nem szeretnék rá kitérni, ha én is okosabb leszek, jelentek. Engem viszont igencsak újratervezésre késztetett egykét dologgal kapcsolatban. Azthiszem vár még rám itt néhány megoldandó kérdés.

Pénteken volt az első eset hogy eldurrant az agyam egy idióta vevőn. De olyan szinten, hogy magamon is meglepődtem. Volt egy nő aki az utolsó pillanatban gondolta meg magát hogy hogy és mivel szeretne fizetni. Összevissza variált, közben már jött egy csomó rendelés a drive-ban én állt a kocsisor, miatta. Persze nemtudom miért veszem ennyire magamra, hisz ezek az amcsik nagyon jók várakozásban. Mivel törölnöm kellett végül az egész rendelést, kellett egy ember a megfelelő kóddal. De mivel minden megfelelő ember baromi elfoglalt volt, ettől én még idegesebb lettem a nőre. De muszáj volt tenni valamit, a rendelése nagy volt, én meg nem akartam hogy elmenjen. Így nem gondolkodtam, leszedtem a headsetet, letettem és közben ordítottam; tudna nekem valaki segíteni? De nem a kedves aranyos szende hangnemben. Mindenki engem nézett, és miután lefagytak és észbe kaptak, egyszerre ketten ugrottak nekem segíteni. Hát na, ha farkas egyszer elordítja magát... :)
A minap pedig facebook-oztam, mikor a következőre lettem figyelmes;


Igen, hazajövök a munkából, ahol kiosztogattam egy csomó kávét, jegeskávét, teát, iceteát és hát már csak a forró és jeges LATTE maradt ki. Szóval a latte már hazáig üldözött pár napra, mígnem a Latte-t felváltotta Chuck Norris...


Nos az öreg kopó már kevésbé zavart, ő legalább nem egy kávéfajta. Aztán még szerdán történt, mikor a kisfőnök hazahozott MUNKÁBÓL, hogy beszálltunk a terepjárójába és megszólalt egy szám a következő szöveggel, "no sugar tonight in my coffee". Na igen, ezt én sem hinném már el magamnak, HA(!) nem lenne youtube, hehe;
http://www.youtube.com/watch?v=JW1Bx2yV3dc   0:49-nél szólal meg eme rész
Szóval mostanában a kávék igencsak üldöztek.
Vannak persze humoros pillanatok is, mondjuk mikor ablakpucolás közben meglátom a főnökömet(nő) egy gördeszkán bénázni. Adri azzal jött, a csaj meg rápattant. Nagyon aranyos volt az egész.

Pénteken az agyeldurranós meló után hazajöttem, kiszedtem a csirkét a fagyasztóból, aztán nekiültem filmezni, immáron nyugalomban. Újra megnéztem a múlt vasárnap látott filmet, A felhők felett 3 méterrel. Mint már írtam az eleje kicsit bugyuta, de aki túléli az első fél órát, az pozitívan fog csalódni. Csak annyit tudok mondani érdemes végignézni. Hát, belőlem újra kihozott egy csomó furfangos érzést és gondolatot, úgyhogy ebben a zavarban sütögettem a csirkémet. A  vacsora megint mennyei lett. Hát a főzéssel meg úgy vagyok, hogy tudok én, ha akarok, és mostanában láss csodát, de akarok. Tudtam én hogy mindennel eljön az ideje, csak ne piszkáljanak vele, és máris kedvet kapok. Én ilyen kis lázadó természet vagyok. Ha muszáj valami, vagy elvárt, akkor azért sem. Szóval főzök és furcsa, de szívesen csinálom. Van időm, harmónia is megvan a konyhával. Vannak érdekes dolgok, mondjuk hogy nincs konzervnyitónk és kisbárddal nyitom ki a dolgokat Vannak érdekességek, na. Egész hamar lefeküdtem csicskálni, de előtte még gondolatmegosztottam.
Szombaton délig dolgoztam, hazajöttem, vártam egy órát, ettem, pihentem, aztán fürdőrucit fel és irány a part. Igazi szombati pihi! Megint úgy éreztem magam mint aki csak nyaral. A busz letett, vettem egy hatalmas felfújható karikát, majd célbavettem az óceánt. Letettem a motyóm, lekaptam a ruhám és már lebegtem is. Elég hülyén hangzik, de a víz a maga nemében egyáltalán nem hívogató vagy csábító. Hideg "koszos" és nem az igazi. Jöttem mentem, elaludtam a homokban. Két vicces dolog is történt. Az egyik az volt, hogy ugyebár elaludtam, majd egyszercsak éreztem hogy valami ráhullott a lábamra és átöleli. No álmomból riadva felkaptam a fejem az egész felsőtestemmel kitekeredve hogy megvizsgáljam mi volt az. Egy papír. Igenám, csak egy dologgal nem számoltam... a kikapcsolt fürdőruhafelsőmmel. Így tehát elkövettem egy büntetendő törvényszegést, két másodpercre monokiniztem egyet. A másik az volt, hogy rohant egy kislány és közölte hogy talált rákot. No igen, hallottam hogy mostanában elszaporodtak errefelé, elég kicsik és csipnek. Erről megfeledkezve pancsikáztam, mikor aztán valami volt a talpam alatt, eszembe jutottak a rákok és szépen diszkrétem rohantam is kifelé. Hát ha most nem a cápa esz meg, akkor a rákok zabálnak fel. Persze erről szó sincs, de én berezeltem, ennyi.
Jaa és a harmadik igencsak funny dolog, ami várható volt; a karikám amit vettem elszabadult, és szlalomozva legurult a vízbe, mert elvitte a szél. Amúgy is eleve kalapban indultam el, ez volt a második alkalom hogy felvettem és pont megint fújt a szél. Pech. Jól lesültem, aztán hazajöttem. Egy szombat ami nem az alvásról szólt, vagyis kicsit igen, de változatosabb helyszínen, a homokban.
A vízben ücsörögve olyanra lettem figyelmes amivel itt még nem találkoztam. Egy pár németül beszélt egymással. Ó te jó ég! Hát itt a világ végén, és még azon is túl, itt Mucsaröcsögén is vannak németek??? Persze csak Urlaub volt, avagy nyaralás, mert erről beszélgettek. Hát ez a pár német szó megérintette a lelkemet. :D


  













Na volt még angol oktatás is. Csak hogy önigazolást nyerjek, nem csak én nem értem ezeket az amcsikat, és nem csak én nem tudom ezek mit hogy ejtenek egy skót és egy amcsi között zajlott le hogy kell ejteni ezt; Lewes, avagy a hely, ahol voltunk. A megfejtés engem is érdekelt, hiszen mindenki másképp mondja. Hát elvileg valami ilyemi: Löüesz. De ki tudja. Hazaértem hétre, a négy órás strandolásból, aztán tornáztam egy sort, és húztam le a rák és cápamentes medencébe úszni. Megint találkoztam a kislánnyal, kiderült 10 éves. Úsztam, aztán kettőt ugráltam vele. Mindennek az eredménye ugyebár a kezemtől megváló bőrdarab volt, plusz egy csobbanás után orrvérzés vetett véget a mókának. Lezuhanyoztam, mostam és hamar lepihentem. Kiszívott a nap. Tehát a szombat igencsak jól telt, a végén lévő megrázkódtatásoktól eltekintve. Reggel még egy nyúl is elszaladgált megint előttem, ezúttal békésen, még fotózni is tudtam.



Ma meló, reggeli baromi nagy fáradtság. Utálom a kávét, de egy karamellás jeges latte-t mégiscsak lehúztam. Nem olyan rossz. Ha elég gejl, elnyomja a kávé ízét de mégis hatásos. Délben leléptem és csak lazultam ma itthon. Le akartam menni vagy a partra vagy medencézni, de egy kicsit leégtem, így maradtam mag szobafogságon, de holnap elnézek valamerre. Ha nem mondtam volna, akkor most mondom, valószínűleg már szerda este elhúzunk Adrival AtlanticCitybe és ott töltjük a csütörtököt is ahol találkozunk ismét Vivivel és a látogatóba jött húgával plusz még barátnő kategóriában lévő társasággal. Jahaj de várom. Holnap megint hétfői szabadnap, amit ugye imádok, kedden csak délre megyek, de cserébe délután van güri. Szerda húzós, de utána irány a keleti part Vegasa!
Most pedig Gute Nacht és good night! A fánkos lány kipurcant!

2012. augusztus 2., csütörtök

Ezek a magyar szerdák...

Világmegváltó gondolataim visszatértek. Ismét érzek. Mindenféle gondolat cikázik a fejemben. Üdvözlöm őket, mit régen látott barátokat. Hiányoztatok drága gondolataim, ha nehéz is veletek az élet, de hiányoztatok mégis!
Nem tudom ki hogy van vele, de én utálom az augusztust. Nekem ez már nem nyár, hanem egy fájdalmasan unalmas átmenet a nyárból őszbe. Igen, tudom még korán van gyászolni a nyarat, hiszen szinte a közepén tartok... Itt van még egy egész augusztus és azért a szeptember is tud még nyárias lenni. Tudom. De őszintén szólva, én már érzem a ősz szelét, az elmúlást és a sok furcsa kavargó érzést ami ilyenkor mindig elönt.
Egy csomó szuper dolog áll előttem, még augusztusban is, de én már várom az őszt. Nem tudom igazából miért. Nem szeretem ezt a köztes állapotot. Nekem a nyár a május-június-július, augusztus meg már csak ilyen szenvedés. Már rövidebbek a nappalok, nem olyan meleg és úgy eleve nem tudom, sosem szerettem. Egy hónap volt már csak suliig és fogalmam sincs, nem szeretem, na!
Várom az őszt, várom az utazásokat, várom a Halloweent. Jó, tudom hülye vagyok, de én ezeket a dolgokat várom már. A nyár olyan kis uncsi lett. Olyan kis kusza az élet errefelé mostanság.
Bolyong a fejemben egy csomó furcsa gondolat.
Gergő (azthiszem) ma ment haza Magyarhonba (vagy tegnap), két hétre. Ő bizony már itt él egy jópár éve, szóval ő kicsiny országunkba már csak "nyaralni" jár egy ideje. Ezen kicsit most kattog az agyam. Mármint az otthonon. Most van az a pont, hogy kivennék én is egy egy hetes hazamegyek-szünetet. Eleve pihennék is egy kicsit, nuku munka, és igencsak megölelgetnék egykét emberkét. Beülnék a kocsimba is, és csak mennék. Komolyan mondom, nem érdekel milyen lesz az idő otthon novemberben, de tuti végigautókázok egy napot mert meghalok ha nem tehetem. Jövőre ha visszatérek ide, mert bízom benne hogy komplikációktól mentesen sikerül, veszek bizony egy járgányt. Idén elutazom a kocsira költhető vagyont, mert kocsim ugyebár van otthon is, de Vegas mondjuk nem éppen. :D
Tán ez már így ahogy van írtam, de teljesen igaz. Idén költöm a pénzt mindenféle utazásokra, jövőre meg... Szintén, de ennyire nagyszabású útra egyelőre nem készülök. Na ez az, látjátok? Már ilyeneken gondolkozom mi lesz jövőre... Még idén van. Váá, de én már járok otthon, meg jövőre itt, meg idén itt, meg mindenhol. Jahaj de őrület ez!
Na akkor pár szó még a fogamról. Tán a szerencse és az égiek mellém állnak, mert eddig minden rendben, fél foggal is teljes az életem. :D Használható és nem kevésbé esztétikus mint eddig, mert nem látszik semmi. Ami viszont kihagyhatatlan hogy megemlítsem;

"áááááááááá
mikre képes az ember..
ez olyan mint a fűrész filmek..
hogy levágja a saját karját h meneküljön
egyszerűen nincs más választása...
áááá"

Én ezen betegre nevettem magam. Ez egy diskurzus volt a fog-ügyemről. Hát a Fűrész nem igazán jutott eszembe, pedig elég kézenfekvő. Szerintem baromi vicces hasonlat. Őrült vagyok-e? Hát, a maga módján igen, ha ezt valaki mesélné, lehet én sem reagálnék másképp, mint ahogy mindenki reagál. Dehát, aki nem volt ilyen szituációban, ahol gyors és határozott döntést kell hozni, egy eléggé szélsőséges ügyben, az nem tudja milyen ez. Hát ja... kihúztam egy fél fogam és ma sem csinálnám másképp. Sőt, ha valamelyik másik is el szándékozik törni, annak is lesz nemulass! :D
De reméljük nem lesz ilyen, sőőőt, már semmilyen ne legyen, ha a fogaimról van szó. Legyen nyugalom és béke!
Hétfőn ugye lezavartam a  fogatlanítást, aztán regenerálódtam. Jött értem Janeth, hogy elvigyen a bankba. Elkocsikáztunk hát, megoldottam a megoldandót, felvettük Katit és elmentünk a Walmartba. Mint a szélvész rohantam a játékosztályra, ígértem öcsémnek néhány fotót a játékokról, csak ugyebár nem sűrűn járok én arra, pedig egy jó ideje ígértem már a képeket. Küldetést letudva, csináltam majd' száz képet. Vettem egy kilenc darabos orrpiercing csomagot, csupa színes jószág, illetve egy kulcstartót, egy szempillaspirált és egy feltöltőkártyát. Hát igen, ez nem a létfenntartó vásárlás köre volt...

 kilenc kicsi pajtás

Ezután elmentünk egy mexikói étterembe. Ott észrevettem hogy otthon felejtettem a készpénzemet, így nem vettem semmit. No mondjuk, lehetséges nem éppen egy mexikói étterembe kéne az első étkezést tartani foghúzás után. Végülis így is csipegettem a tortilla chipsből egy kis salsával. Hmm érdekes, de nem volt baj. Haza jöttünk, lementünk medencézni egyet, s bár úgy voltam vele, hogy a végtelenségig fenn akarok lenni, hamar nyugovóra tértem. Miután becsülettel blogoltam.

Kedden felkeltem valamikor délelőtt, netezgettem, majd nagy lelkesen nekiültem egy filmnek, nem másnak mint a már emlegetett Másaposoknak, mert annyira kedvet kaptam hozzá. Persze nyilván ha egyszer nekiülök egy filmnek - ami idekinn nem szokásom - akkor rögtön öten írnak rám, vagy eleve hívnak. Semmi baj srácok, szeretlek én titeket és tök jó beszélni! Hát csak vicces volt az időzítés. Máskor a kutya nem ér rá velem beszélni, aztán ha valami B tervhez nyúlok rögtön ráér mindenki. De jó is ez.
Délután elmentünk Adrival a boltba, rengeteg dolgot vettem, felkészültem az éhhalálra is talán. Utálok itt boltba járni, mert ugyebár nincsen autó, hogy megpakoljam, hanem haza kell szüttyögni a szatyorral, ami olykor elég nehéz. És pont itt üt vissza a dolog. Mert inkább megyek ritkán, és szakadok meg, minthogy sűrűn kelljen menni. Hazaérve nekiálltunk főzni, Adri brokkoli krémlevet, amit én már eléggé unok, mert két hétig azt ettem, mert egyszerűen nagyon kívántam, de ez lett a vége, rá sem bírok nézni. Én nekiálltam a salátának, főztem krumplit, mióta itt vagyok először, és eleve először használtam krumplit, és nem is nagyon ettem máshol sem. Érdekes ez a sültkrumpli hazájában. :D Mondjuk az messze nem is burgonyából van ugyebár... A menü tökéletes lett, kétszer is szedtem, de mivel nem vagyok hozzászokva ekkora adagokhoz, nem is bírtam megenni.

 napsütötte vacsora

Este fél kilenc előtt/körül levonultam a medencéhez és nekiálltam úszni. Egy kislány, vagyis nagylány volt csak rajtam kívül a vízben, nagybácsi meg kint telefonált. A kislány így indította a beszélgetést; megdöglöttek a kiskacsák. Hű, mondom, remek... Képzeljem el, egy maradt a négyből, és a másik három holtan hevert a füvön. Nagyszerű. Eztán lezavartuk a kötelező bemutatkozós köröket, majd nem is tudom mi lelt, de a felhívásra, miszerint én is ugráljak a medencébe, igent mondtam. Végül azt vettem észre, hogy egy kb 13 éves kislány a társaságom, versenyt úsztunk, ugráltunk "szinkronúsztunk", mutatványoztunk, és a Dunkinos termékekről beszélgettünk. No és persze arról, hogy ő pennsylvaniai, és most készül a Hersey-parkba. Akkor én kontráztam egy SixFlags-szel, ami egy igencsak menő vidámpark errefelé. Oda készülök ugyanis Adrival. Mondtam hogy nem rég voltam Phillyben és trallala. Szóval egy jó háromnegyed órát töltöttem ezzel az egésszel, majd láttam hogy záróra van a medencénél, elmúlt este 9. Elköszöntem, távoztam, majd esti teendőim után folytattam, avagy be is fejeztem a filmnézést. Röhögtem egy csomót. Elvégre is, érett hogy megnézzem, hiszen hamarosan mi is bevesszük a csajokkal LasVegast, így hangulatcsinálónak több volt mint jó! Elég fura mikor kezd realizálódni, hogy bizony babám, idén leteszed a tappancsod a Nevadai sivatagban, egyenesen Vegasban. Hmm... Szép is az élet - olykor...!



napfelkelte valódi színei

Szerdán hatra mentem dolgozni, és érdekes, nagyon érdekes, de inkább megyek hajnalok hajnalán, mint reggel, délelőtt vagy délután. Mert a délelőttökön hamar elmegy a nap, letelik az időm, és húzhatok is a bánatba. Nem azért, de nem a munkahelyem a kedvenc helyem itt, tény, mi tény. Nem bántom én, de ez az igazság. Ezen a napon fordult velem először elő, hogy a driveban kiejtettem valamit a kezemből és naná hogy nem egy aprósággal kezdtem, hanem egyenesen egy doboz fánkkal. Hat kicsi áldozat hevert az aszfalton. Egy darabig a dobozban, túlélve, majd - ki más mint - egy nő áthajtott rajtuk.


Délután háromig letoltam a műszakom és az üzletvezető-helyettessel hazavitettem magam kocsival, mert esett. Vettem egy hideg zuhanyt átöltöztem és vártam. Vártuk ugyanis Lillát OceanCityből. Első igazi, komoly, lakásbafeljövős látogatónk. No ez úgy nézett ki hogy;
Elsétáltunk érte a buszhoz, éppen időben értünk oda, pont akkor érkezett. Bementünk a Dunkinba, mert ki tudja miért, ő munchkin-t akart enni/kicsi fánkgolyó/ és egy fánkot, no meg egy jegeskávét. Ezen felbuzdulva én is vettem egy vagyis két fánkot. Őrület! Ahogy ezt letudtuk elsétáltunk a dohányboltba és vettünk ízesített szivarokat, mert ehhez támadt kedvünk. Utána bementünk az Outletekbe körülnézelődtünk, senki nem vett semmit, majd a Marshallsba, ahol beleszerelmesedtem egy cipőbe. Otromba egy kicsit, dehát a szerelem nem válogat. :D Lilla vett is egy cipőt.


 awesome

Na és ezután elindultunk a liquor store-ba, gondoltuk iszunk egyet este. Bementünk, lekaptuk a polcról ami kellett. Lilla nem az a korosztály, aki itt ilyen dolgot vásárolhat, így én voltam a szerencsés, Adri pedig külön vásárolt. Állok a kasszánál és ott tudatosult, hogy aznap először csináltam meg azt a hülyeséget, hogy nem vittem magammal az irataimat, mert nem volt kedvem cipelni a nagy pénztárcám. Csak a bankkártyám és a készpénzt tettem el. REMEK! Mondom a nőnek, no para, itt a harmadik közülünk, majd ő fizet. Hát azt én csak hittem! Adri megvehette az ő italát, de a miénket a banya nem engedte!
Kimentünk Adri visszament, de nem adta neki sem oda. Törtük az agyunkat, mivel spóroltunk akartunk az idővel. Leszólítottunk egy hapsit egy kocsibak hogy nem venné-e meg nekünk a piát. Ááá nincs nála az ID. Ahha na persze! Jön egy idősebb pasas, feltettük ugyanazt a kérdést, és egyem a szívét, belement a dologba, elvette a pénzt, aztán bement. Kisvártatva kijött, no bizony az öregasszony meglátott minket, nincs szajré. Egyre jobb. Hát maradt az hogy szépen hazamegyünk és én visszamegyek. Útközben mondtam a magamét dúltam fúltam, így még ennyire nem utáltam a rendszert. Vicces hogy egy üveg el sem fogyasztott vodka mikre képes, mit hoz ki az emberből. :D
Visszabicigliztem, oly gyorsan, mintha az életem múlna rajta. Nem a pia volt a lényeg, hanem az együtt töltött idő szűke. Szerettem volna velük lenni. Az akadékoskodó nyanyának - akitől egyébként már nem egyszer vásároltam, sőt anno ő is kereste nekem buzgón az európai bort - odacsaptam az útlevelem, személyim és a jogsit is, hogy, ha hiszi, ha nem, elmúltan 21, tehát ide a vodkával, különben kezdődik az orosz rulett! Ő mindehhez annyit fűzött, hogy eleve csak ennyi lett volna a dolgom, hogy visszajövök az irataimmal, nem más módszer után kutatni, ez Amerika, tartsam magamnál a személyim. Ahha oké... Nem mondtál újat.
Hazatekertem szélsebesen, fürdőruhába is bújtunk és indultunk lefelé a medencéhez. Előtte szépen rágyújtottunk még egy-egy szivarra és mint a nagymenők, füstöltünk egyet. Váá isteni volt! Bementünk a medencéhez, leheveredtünk a napozóágyakra és iszogattunk. Aztán kicsit "illegálisra" váltottunk a dolgokat. A medence ugyanis 9-kor bezár, avagy el kell hagyni a területét. Magától záródik az ajtó. Egy kaviccsal kitámasztottam és folytattuk a tevékenységünket. Rágyújtottunk a második szivarra, ami szintén tilos a medence egész területén a nap létező összes szakában. Senki nem látott meg minket, nagyon szuper kis helyen ültünk és csendben is voltunk, no meghát nem fürödtünk csak heverésztünk. Megint szerda, megint magyarok és megint a mulatság! Ez megint nem egy túl publikus és részleteznivaló esemény, de el lehet képzeli hogy jól éreztük magunkat! A magyar ember tud mulatni! - derült ki újra. Nem tartott soká a dolog, én fél 11 körül feladtam és távoztam. Szó szerint bezuhantam az ágyba és ahogy voltam aludtam. Annyi energia még éppen volt hogy ébresztőt állítsak.

hát lehet ebből nem inni?





smoke on the water



Ma reggel felkeltem először hajnalban négy óra valahánykor, aztán nyolc valahánykor, akkor a többiek is, ők le is léptek a szobából, aztán pedig tíz előtt. Szépen készítettem reggebédet, elfogyasztottam, közben hazaértek Adriék én pedig felváltottam őket, s távoztam, mentem dolgozni.
Ma egy igencsak furcsa műszakban dolgoztam... 11-6ig. Rosszabbra számítottam igazából. rendeltünk pizzát, el is eszegettük, persze néha dolgoztunk is. Ma kimondottan nyugis nap volt, hálistennek. Szerdán például őrültek háza volt, hihetetlen módon nagy forgalom volt és kevés ember rá.
Őszintén szólva ma csak semmit-tettem. Mi mást is lehetne már ilyenkor. Holnap megint igen korán megyek. Isteni áldás hogy ilyen közel lakok a munkahelyemhez! Nem kell extra korán kelni, és hosszasan sétálni, vagy buszozni.
Ma a semmitől volt teljesen jó kedvem. Várom már a jövő hetet, egy hét múlva ha minden igaz irány AtlanticCity és újra találkozhatok Vivivel is! Hihetetlen! Ez már az utolsó hajrá a nyárban, ha megjártam ezt is kipipálhatok mindent, amit idén nyárra a keleti partra terveztem. Voltam NewYorkban, Washingtonban, Philadelphiában és Baltimoreban. Már csak AtlanticCity van hátra. Mindennek ellenére NewYorkba még kétszer visz az utam, ebből egy a hazaút lesz, illetve Washingtonba is megyek még hónap végén, ha minden igaz, és hát sosem lehet tudni, hogy a már meglátogatott helyek közül még melyik lesz meg még egyszer, mert esélyes a dolog. És akkor véletlen se feledjük hogy két hónap és tíz nap múlva irány nyugat!!!
Mi mindet meg nem valósítok itt fél év alatt, néha el sem hiszem!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...