Vegas - városnézés, Stratosphere, Encore poolparty

Október 21. Vasárnap

Másnap szépen összepakoltuk a cuccainkat, elbúcsúztattuk a 49. emeleti kilátást és szobácskát  Odalenn iszonyat sor állt, eltartott egy darabig míg kicsekkoltunk. Katicáék eddigre már vártak minket. Átvonszoltuk a cuccunkat a fél városon, drága pici Évinktől a Caesarsban elköszöntünk és útjára bocsátottuk az o álomvárosába LA-be. Fura volt egy ilyen tökéletes együtt töltött hét után búcsút mondani, nagyon megszerettem, szívből örülök hogy megismerhettem és hogy a barátaim között tudhatom immáron. 

Itt kezdődött a csapó kettő. Erre az egy éjszakára a Mirage-ba béreltünk szobát, mi közösen Vivivel, és Katicáék is egyet közösen Krisztával  Itt a 9. emeletre kaptunk szobát ismét egy egy franciaágy jutott, és a szoba igencsak jól nézett ki. Nekem a szálloda is nagyon tetszett, igaz a közönség már nem volt olyan előkelő  hanem kicsit turistás beütés, de a szállodának magának volt egy különleges hangulata. Az egyetlen dolog amit sajnálok hogy ki kellett hagynom az a Cirque de Soleil előadások voltak, ugyanis az is régi vágyam volt, és hol máshol lett volna a legjobb alkalom mint magában Vegasban, az otthonában. No mindegy, mint már  írtam nem valósulhat meg minden álom - elsőre  Letettük a kis motyónkat, elindultunk felfedezni a szállodák világát belülről  Kívülről  Elmentünk hát Velencébe avagy a Venetian-hoz. Konkrétan ámultam bámultam, ugyanis egy az egybe tökéletes mása volt az egész, nagyon jó arányokkal és minden szépen egyben, egy helyen.

Volt ott aztán Sóhajok hídja  Rialto híd  Szent Márk tér, csatornák, gondolák. Mondjuk nyilván a sivatag közepén nem 6000 db facölöpön áll mondjuk a Rialto, de komolyan mondom nosztalgikus volt az egész, akár a valódi Velence. Bementünk az épületbe, én nagyon kíváncsi voltam a belső csatornába, ami nem hiszitek el, de az első emeleten csordogált. A plafon be volt festve égboltszerűre  tisztára olyan volt mintha igazi lenne. Minden olyan volt. Mellénk csapódott egy köpcös jópofa pasas és érdeklődött rólunk, mondtam a csajoknak legyünk aranyosak, hátha jól jön. Hát jól is jött, Vivi lezsirozott vele egy bulit estére, Vegasban ez már csak így megy, a promóterek csak úgy hemzsegnek és betalálnak minden sarkon. Ennek a fickónak azért volt jó az ajánlata, mert ugyancsak az Encore-ba szólt, amiről előző nap lemaradtunk. Mondat hogy valami híres európai dj lesz az este.

No a program le volt zsirozva, igazából több helyre is ezáltal. Ezután átsétáltunk Rómába, vagy a Caesarshoz, egy kis Trevi kút, egy kis Colosseum, Dávid szobor(oké ez firenzei cucc) és Vénusz. Egyfolytában azt hajtogattuk hogy itt "baszcsizta oda Carloska a fejecskéjét". Folyamatosan a Másnaposok jeleneteit elemeztük, ez itt volt az ott volt, és mi meg ost itt állunk! Bementünk a hallba, a recepcióhoz, ahol kezdodött a kalandja a négy jómadrának, illetve ott volt a szökőkút amibe Allan pancsikázott. Nos, nem mondom nagyon el voltunk ragadtatva, legfőképpen magunktól hogy megcsináltuk, itt vagyunk!

Visszasétáltunk a Mirage-ba majd nekiindultunk a "naplemente a Stratosphere" project teljesítésére  Lebuszoztunk hát a toronyhoz. Ez a torony nem csak azért különleges, mert torony, és fel lehet menni a tetejére, szét lehet nézni LasVegasra, hanem mert a tetején van egy minividámpark. Jópár évvel ezelőtt  mikor még a bakancslistámat tervezgettem és Vegast nézegettem, hogy mit érdemes ott megnézni, találtam erre a gyöngyszemre. Akkor, ott eldöntöttem hogy ha engem egyszer az életben arra sodor a szél, akkor biza nem hagyom ki eme adrenalinpróbát. Nosss... ott álltunk a torony alatt, felnéztünk és láttuk azt a kart, ami kiemelkedik a semmi fölé és forog. Mindenki ámuldozott, hallgattam is hogy ki mire fog felülni odafenn, én meg szerényen eldöntöttem, hogy bizony semmire sem ülök föl. Ott, alatta inamba szállt a bátorság. Végignéztük ahogy leugranak emberek a toronyból. Baromi izgalmas, de a franc akart onnan leugrani. Mondtam a lányoknak hogy ha mást nem is, de a hullámvasutat kipróbálom, erre hülyének nézett mind, hogy nincs is hullámvasút. Felmentünk a toronyba, ahol a beengedőnéni tudott magyarul - érted, Vegasban vagyunk - aztán csináltak fotót rólunk, és mehettünk is fel lifttel. Hamar ott is voltunk, kiszálltunk és előttünk hevert LasVegas. Imádom a tornyokat!. Döntött üveg volt, szépen körbe, megnéztük ahogy fentről leugrálnak az emberek, hát akkor sem jött meg a kedvem. Feljebb mentünk egyel a járművekhez. Itt volt az, hogy megnéztük mindegyiket és meg voltam győződve hogy semmi, nálam nem lesz itt semmiféle vidámparkozás, persze hullámvasút sehol sem volt, de hogy nem nézzen senki hülyének, régen tényleg volt, abban az időben amikor én még először néztem ennek utána. Nem tudom mi lett a sorsa. Vivi ekkor már szintén kijelentette hogy akkor hagyjuk ezt az egészet. Aztán egyszer csak fogalmam sincs mi lelt, de közöltem hogy akkor mi most szépen felülünk arra a zöldre. Kriszta is eldöntötte eddigre hogy ő sem kíván felülni semmire. Én pedig mondtam Vivinek, hogy várjunk kicsit, legyen kicsit sötétebb, gyúljanak ki a fények és eljön a mi időnk  Én totál nyugodt voltam, o már nem tudta mit akar. Egymástól függetlenül eldöntöttük hogy hat órakor felülünk. Tulajdonképpen mikor megindultunk hogy akkor most tényleg felülünk én totálisan be voltam szarva, de Vivi miatt kussban maradtam, mert nem akartam hogy meggondolja magát. Inkább nem mondtam semmit, de nem is erőszakoskodtam  Végül rajat ültünk fogtuk egymás kezét, elénk tolták a kart ami fogott, a felsőtestünk teljesen szabadon, a kezünk is mind két oldalt, éppencsak a hasunkhoz préselt izé tartott az ülésben. Baromi ijesztő volt. Szépen lassan lenyílt a korlát, a szerkezes megemelkedett és szintén lassan kifordult a semmi fölé. Alattunk konkrétan csak mini épületek voltak, az út és semmi más. Elkezdtünk forogni, jó gyorsan, ekkor már nagyon jó érzés volt az egész. A hajam az arcomban, láttam az épületet kívülről  baromi jól nézett ki, a legószerű várost és csak pörögtünk tovább. Szavak itt nincsenek ismét. Vigyorogva parkoltunk vissza. Na itt aztán tényleg egy kibaszott hősnek éreztem magam! De Vivi is. Olyan baromi elégedettek voltunk, és olyan boldogak.  Nincs rá szó. Istenem mióta is beszéltünk mi erről! És most megcsináltuk, együtt, kézenfogva! Ezután engem elöntött egy nagyfokú nyugodtság. Egyszerűen elégedett voltam. A csajok is büszkék voltak ránk. A város csodaszép volt eddigre  csupa fény, a naplementén is túl voltunk. Minden tökéletes volt.

Visszabuszoztunk a szálláshoz és nekiláttunk rákészülni az utolsó LasVegas-i éjszakának. Az Encore mellett döntöttünk. Tényleg nagyon kitettünk magunkért, és meg is érte. Ezúttal a szintén Vivi által szolgáltatott másik fajta Pápai pálinkát húztuk meg. Átlibbentünk a buszmegállóba  tettük két megállót és leszálltunk a csodahotelnél. Bementünk, atom kihalt volt, de olyan gyönyöru mint az álom. Megkerestük az XS nevű clubbot, merthát az nem úgy van ám hogy egy szállodán belül itt egy szórakozóhely van, Megtaláltuk, sorbaálltunk, Vivi bemondta a nevét, és máris jöttek az italkuponok és benn is termettünk, az egyik kidobógyerek mitadIsten, magyar volt. Na itt megint elállt a szavunk. Ez a hely vitte a prímet  Olyan tömeg volt hogy ilyet még nem éltem, max szilveszterkor szórakozóhelyen, iszonyat jól nézett ki, a külső részén a dj pult mögött medence, kis ülőalkalmatosságokkal  Ez megint olyan dolog, hogy buliról nem lehet nagyon mit írni  de annyit mondhatok, hogy állati volt. A zene jó, szép nők  jóképű férfiak, különleges környezet, egyszerűen minden smakkolt. Táncikáltunk Krisztával a vízben  aztán csak egymagam. Én nem tudom hogy történhetett ez, hogy Vegas ennyire tökéletesen "Vegasos" volt, de komolyan mondom, csak ismételni tudom önmagam. Baromi jó volt. Őrült hangulat!

Fél három körül távoztunk, végiglejtve a csodás hotelen, majd várakoztunk a buszmegállóban. Ott betalált egy társaság, de mi úgy elvoltunk magunkkal foglalva hogy csak na. Visszabuszocskáztunk és jóéjt kívántuk LasVegasnak! Kidőltünk.